Ha a jelenlegi ütemben folytatódik a tengeri fajok túlhalászása, a vizek szennyezése és a globális felmelegedés, akkor az óceánok élővilága 2050-re drámai módon megfogyatkozhat. Az ökológiai katasztrófa még elkerülhető, de ehhez változtatni kell napjaink környezetpusztító szemléletén és gazdálkodásán.A tengereken folytatott rablógazdálkodásnak és a környezetszennyezésnek köszönhetően az óceánok élővilága akár 90%-kal csökkenhet az évszázad közepére, ami az egész ökoszisztéma összeomlásához vezethet - állítja Boris Worm, a halifaxi Dalhousie Egyetem tudósa által vezetett kutatócsoport, amely eredményeit a Science tudományos hetilapban közölte.
Az adatok elemzése alapján a tengeri hal- és puhatestű fajok 29%-a végveszélyben van. Fogyatkozásuk mértékét jól mutatja, hogy a halászati eredmények 90%-os csökkenésüket mutatják. Egy-egy faj elvesztése önmagában is tragédia, ugyanakkor további kockázatot gerjeszt, mivel minden faj részese a tengeri táplálékláncnak. Ha ebben a láncolatban több láncszem is kiesik, akkor akár az egész óceáni ökoszisztéma elveszítheti stabilitását: nem lesz képes önmaga regenerálására, és gyorsan összeomlik. Az adatok azt mutatják, hogy ez a folyamat elkezdődött, és ha ilyen ütemben folytatódik, akkor 2050-re a világtenger elnéptelenedhet. A tengeri élővilág zömének eltűnése pedig beláthatatlan következményekkel járhat - például ezzel jelentősen csökkenne az óceánok azon képessége is, amellyel egyelőre képes mérsékelni a globális felmelegedés hatásait.
A kutatók ugyanakkor rámutattak arra is, hogy ez a folyamat megfordítható. Több tucat olyan körzetet is megvizsgáltak, ahol szigorú szankciókat vezettek be a tengeri élővilág védelmében. Ennek eredményeként a védett területeken drámai gyorsasággal helyreállt a fajgazdagság és az óceáni ökoszisztéma stabilitása.
A kutatók szerint mihamarabb cselekedni kell, és erre számos javaslatot is kidolgoztak. Egyrészt változtatni kell azon a szemléleten, hogy a környezetvédelem csak egyes veszélyeztetett fajok védelmére koncentrál, ugyanakkor az óceáni ökoszisztéma egészét nem veszi figyelembe. Másrészt a kormányoknak egységes és szigorú szabályozást kellene bevezetni a tengeri rablógazdálkodás megakadályozására (pl. a tengerfenéki vonóhálók használatának tiltásával lehetne jelentősen csökkenteni a túlhalászatot), határozottabban kellene fellépni az óceánok szennyezése ellen, és számos új tengeri rezervátumot kellene létrehozni.
(origo)
