Ezek a csatakos, nyár végi éjszakák, mikor, gázolva a réten át, e boszorkányos vegykonyhában, egyszerre az élet elemeit érzed. A füstöt és a szénaillatot, az erjedő és rothadó növényi és állati szövetek páráját, azt a félelmes és vonzó illatot, amelynek összege az élet. Csodálatos alchimia ez. Gyakorlatához nem kell hegyes süveg, sem lángoló kemencék. Szagold, ízleld, hunyd be a szemed, s bölcsebb leszel, mint az, aki megtalálta a titkos követ.