A tehetség kevés, az értelem is kevés. A műveltség is kevés ahhoz, hogy valaki művész legyen. Mindehhez végzet kell, melyet nem lehet félreérteni, s melyet semmiféle emberi erő vagy szándék nem tud megmásítani. Minden műfajban sok a tehetséges ember, akik szerencsés pillanatokban, tehetségük, elmélyülésük, komolyságuk erőfeszítésével, végül is hasznosat, néha ritkát és gyönyörűt alkotnak. Így áll össze műnek, a világirodalom, vagy a festészet, a zene egésze. De ezek az emberek nem alkotók, csak végrehajtók, mert nincs végzetük. S ha véletlenül orvosi vagy mérnöki pályára tévednek, akkor is tehetségeset és hasznosat alkotnak majd. De a művész az igazi, nem tévedhet semmiféle pályára, s nincs olyan történelmi vagy helyzeti erő, mely eltéríthetné feladatától. Nem lehet más csak író, vagy festő, vagy zenész. Aki így művész annak végzete van. Ez a legtöbb.