A legtöbb emberi szerencsétlenség, nyomorúság, a reménytelen szégyenletes és baljós, emberi helyzetek igazi oka, leggyakrabban nem is az emberek gonoszsága, hanem egyszerűen a tunyaság. Aki gyakoribb, s aki ellen nem lehet védekezni, s aki az emberi nyomorúságot, tragédiákat millió számra tenyészti, az a jámbor és tunya ember. Aki elfordítja fejét, ha valamilyen aljasságot vagy jogtalanságot lát, óvatosan körüljárja az emberi nyomorúságot, és szótlanul odább megy mellőle, holott különösebb áldozat és erőfeszítés nélkül visszaadhatná egy ember kedvét az élethez., vagy segíthetne egy nyomorulton. Az ember, aki harcra kell a világgal, a maga zsarnoksága érdekében, nem olyan veszedelmes, mint az udvarias, sunyi és megfontolt középszerűség, a gyáva és lusta önzés. Ez a fő bűn. Ez a fajta ember csinálja a világot olyanná amilyen, s neki köszönhetjük, ha e tapasztalatok birtokában különösebb sajnálkozás nélkül búcsúzunk halálunk órájában az emberi világtól.