A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta, és órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta. A fösvény bánatában üvölteni kezdett. De annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, az egyikük megkérdezte: - Használtad Te azt az aranyat? - Nem. - válaszolta a fösvény. – csak hetente megnéztem. - Hát akkor? - mondta a szomszéd - amennyi hasznod volt az arany nézegetéséből, legalább annyit tudsz abból is meríteni, hogy hetente kijössz ide a gödröt bámulni. Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk, vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől. A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül olyan, mint amikor a kopasz ember azért küzd, hogy fésűket gyűjtsön.