Utolsó szavamig, vagy utolsó leheletemig, hűséges akarok maradni az értelemhez, az igazsághoz, a gondolkozás bátorságához. Megvetem a lélek ernyedtségét és szajkoló gépiességét, mely szórakozássá aljasította a Szellemet és a Művészetet. Becsületesebbnek és emberibbnek tartom a lelkesedést, mely elragadta a római cirkusz közönségét, mikor vérszomjasan bámulta a gladiátorok viaskodását, mint egy korszerű mozi „zsúfolt házá”-nak csámcsogó elragadtatását, s hűséges akarok maradni Shakespeare-hez, Goethé-hez, Cervanteshez, Tolsztojhoz, Arany Jánoshoz, Rilkéhez, Petőfihez, Theodor Dreiserhez, O’Neillhez, Martialishoz és Szent Ágostonhoz, most és mindörökkön örökké, ámen.