És mégis, ma is, örökké mennyit ad az élet. Csendesen adja, két kézzel. A reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt, a lármát. Mennyit ad. Milyen gazdag vagyok, milyen megajándékozott. Micsoda bőség, minden napszakban, minden pillanatban. Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajlok, úgy köszönöm meg.