Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem. Igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felső foka. Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség, mely, mint valami csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak és mi olyan jó, hogy ellenségünk lesz, ha megajándékozunk vele, és nem tudja meghálálni. Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.