„Az a nő” természetesen nincs sehol. Cserepek vannak, melyeket ügyetlen kézzel illesztgetünk. Együtt az egész valami tökéletes lehetett. Már nem is emlékezünk reá; csak az ábra emléke dereng, az ábra, melyet láttunk egyszer valahol, a nő ábrája, egy orvosi vagy műtörténeti könyvben, a Paradicsomban, vagy egy utcasarkon.