A mostani ásatás az első alkalom, amikor a modern tudományos régészet vívmányait bevetjük, hogy feltárjuk a rejtélyt, amely a középkor óta foglalkoztatja az emberiséget - mondta Timothy Darvill, a kutatás egyik vezetője, a Bournemouth Egyetem archeológusa.

A tudósok főképp az úgynevezett kékköveket vizsgálják. Többek között arra kíváncsiak, hogy vajon letörtek-e darabokat a kövekből, amiket esetleg talizmánként viselhettek az emberek.

Eddig annyit tudnak, hogy időszámításunk előtt 2600-ban feltehetően több száz ember 80 hatalmas sziklát hurcolt az Anglia délnyugati részén lévő a Salisbury-fennsíkra ahhoz a 400 éves kőcsoporthoz, amely már ott volt. Kétszáz évvel később még nagyobb sziklákkal bővítették a kört. A legnagyobb köveket 30 kilométerről hozták, de van olyan is, amely 250 kilométeres távolságból érkezett, Wales délnyugati hegyeiből. Azt nem tudni, hogyan szállították őket, tanulmányok szerint egy-egy darab megmozdításához hatszáz ember kellett.

Az sem tudni, hogy mi volt az építmény célja. Az egyik teória szerint a Stonehenge gyógyító hely volt, ahová betegek zarándokoltak ide a gyógyulásban reménykedve.

Mára az eredeti sziklák negyven százaléka maradt meg Stonehenge-ben. Az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított területre évente 850 ezer ember látogat el.

(FH)