A Mindenszentek ünnepét a keresztény keleten már 380-ban megtartották. Ezen a napon az összes vértanúra emlékeztek. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa vezette be az ünnepet, aki 609-ben átvette a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont, és május 13-án felszentelte Mária és az összes vértanú emlékére.

A 8. században, III. Gergely pápa tette május 13-át a "Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek" az emléknapjává. Egy évszázaddal később, IX. Gergely pápa helyezte november 1-jére a Mindenszentek ünnepét.

Az emléknap célja, hogy a katolikus egyház az összes szentet egy közös napon ünnepelje. A Mindenszentek napján tartott szentmisék állandó könyörgése is ezt nyilvánítja ki. November 1-je tanácsolt egyházi ünnep, Magyarországon 2001 óta újra munkaszüneti nap.

A Mindenszentekkel ellentétben a Halottak napja nemcsak a katolikusok ünnepe, hanem bizonyos protestáns egyházaké is. Az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerik,a reformátusok pedig szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg a halottak napjáról.

Szent Odilo clunyi apát (962-1048) 998-ban rendelte el, hogy a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldozatokkal emlékezzenek meg. Hamarosan ezt az emléknapot a bencés renden kívül is megünnepelték. A szokás Európában a 12-13. században mindenhol elterjedt, így Magyarországon is.

Halottak napján a hozzátartozók az elhunyt szerettek emlékére gyújtanak gyertyákat és mécseseket, és virágokat, koszorúkat visznek a sírokra.